Madáretető

Augusztus végén készítettünk édesapámmal egy madáretetőt a hobbikertünkben. Azt gondoltam, hogy több időbe fog kerülni, míg felfedezik a madarak. Félő volt, hogy a kertben tanyázó macskák miatt nem fogják megkedvelni, de szerencsémre másképp történt. Most dióval és napraforgó maggal etetjük őket. Az etetőt bizonyos szempontok szerint raktuk arra a helyre, ahol van. A nap egész nap éri, csak egy diófa vet rá árnyékot néhány órán át. Mögötte kisebb fás terület és úgynevezett beszálló ágat is meghagytunk, hogy a madarak arról szálljanak az etetőre. Az etető hulladék anyagból készült, kb. fél óra alatt összeállítottuk. Egy itató is került alá régi tepsiből. Én egy majdnem szemközti kis helyiségben vagyok, amelynek sarkából, kb. 6 méterről fényképezem a madarakat.
Az idő kezd hűlni, egyre kevesebb táplálékot találnak az állatok. Ma délután kimentem a kertbe, hogy próbafényképeket készítsek egy későbbi téli alkalomra, amikor már tényleg az etetőre szorulnak a madarak. Egyelőre a széncinegék látogatják.

A beszálló ágon

Van-e itt dió?

Van ám!

 

Madáretető

Gyengén sütött a nap

A kintlét alatt világos lett, hogy az etetőt el kell fordítani valamelyik irányba, mert most átlósan van felém és csak akkor tudok képet készíteni, ha a madár az etető szélén van. Ha berepül az etetőbe élelemért, az átlósan elhelyezkedő tartófák eltakarják a madarat.

Első geoládám

A GPS-em alkalmas geocacheing-re, ezért ezt a nagyszerű funkcióját tegnap megismertem. A geocacheing a XXI. század kincskeresése, szabadidős tevékenység, természetbarát hobbi. Magyarországon hivatalosan a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület (MGKE) képviseli. Lényege, hogy – idézem a hivatalos oldalról – „… egy jól lezárt ládikát a vállalkozó kedvű játékos elrejt egy általa kiszemelt, valamilyen szempont szerint megismerésre, felfedezésre érdemesnek ítélt helyen, és egy erre alkalmas GPS készülékkel a megfelelő módon rögzíti a rejtekhely (ez a "cache") pontos koordinátáit. „
Tehát van egy koordinátám, ahová a GPS elnavigál, a közelben elkezdek keresgélni és ha ügyes vagyok, akkor megtalálom a ládát, benne esetleg valamilyen kincset is. Természetesen nem a kincs izgat, hanem a felfedezésre érdemes hely, valamint az odajutás.
Első geoládám egy hármas halmon nyugvó kettős kereszthez vezetett, amelyet az államalapítás ezredik évfordulójára emelt egy magánember a saját birtokán hazaszeretetből. A ’kincset’ az úttól nem messze, két fa között avarral és ágakkal lefedve találtam meg. Sőt, még egy szürke marha gulyát is lefényképeztem, amint kihajtják őket a legelőre.

 

 

Azért választottam ezt a geoládát, mert az erdőtől nincs messze, ahová a Robi barátommal járunk vadat cserkelni. Így adta magát a dolog – és az, hogy hamar sikerült megtalálnom a geoládát -, hogy visszafelé beugorjak az erdőbe. Egy tagot jártam körbe, bejelöltem a vadászleseket, valamint készítettem pár képet az úton. Nagyon tetszett a nap játéka a fákon, ahogy átsüt az ágak között.

 

 

 

 

 

Az út 1:51 óráig tartott, amelyből 1:31-et töltöttem mozgással. 6,3km-t gyalogoltam, ami nagyjából 0,6km²-nek felel meg. Tengerszint feletti magasság 82-131m között változott.

További pozíciók

Tegnap a szép idő miatt ismét útra keltem a Gógányba. Egyetlen célom volt, hogy az ismert vadászleseket és egyéb látnivalókat bepozíciónáljam, majd otthon a térképre felrajzoljam. De mint mindig, most is nálam volt a fényképezőgép a telével. Nem is hiába.
A GPS szerint a bejárt terület 3,8km volt, valamint kb. 0,4km². Az egészet 1:23 óra alatt jártam be, amelyből 59 perc mozgásban és 24 perc állásban telt el. Átlag 3km/h-val mentem, a tengerszint feletti magasság 93-112m között váltakozott tereptől függően. Ez nem egy hegyvidék :) Pár kép az útról.

Egerésző ölyv

Egerésző ölyv

Betolakodók ellen a fácántelepnél

Körbejárás a fontos látnivalókkal

Hazafelé a korábbi vadászles pontos helyzetét akartam bemérni, mikor a kukoricás előtti tisztáson egy őzet láttam meg. Tőlem kb. 600m-re levő őzet észrevétlenül nem lehet megközelíteni, ezért hagytam. A nap kezdett lemenni, aranyló sugarai szép zölddé tették  a tisztást.

Viszont a vadászleshez érve az őz visszafordult és felém kezdett el ballagni. Nagyon jól érezhette magát, mert elfeküdt és csak evett. Így nem nehéz kibírni :) A vadászlesnél a párja is előbukkant. Pozíció feljegyezve, elindultam haza.

Vagyis indultam volna, ha a messzi kukoricásban nem lettem volna figyelmes egy kisebb rudlira. Összesen hét őzet számoltam a csapatban, egy bak, két-három suta és a többi gida. Hasonlóan az előző őzhöz, némelyik szintén elfeküdt. Egy traktor hangjára visszafordultak a kukoricás felé, ahol a barátaik már várták őket.

 

 

GPS és őzek

Most már abszolút semmi akadálya annak, hogy természetjáró érdeklődésemet ismeretlen helyekre is kiterjesszem. Vettem egy túra GPS készüléket. Nem a hagyományos autós navigációt, melynek nagy kijelzője van és hangokkal navigál, utcaneveket is bemond, hanem egy kicsi, vízálló, érzékeny GPS antennával rendelkező, elsősorban túrázásra, geokesselésre való műszert. Extraként képes területszámításra, öröknaptárt tartalmaz, vadász/halász időpontokat mutat, van benne még számológép, stopper, sőt még fénykép nézegető is. Világtérképpel rendelkezik, de tudjuk, hogy az ilyen térképek mennyire használhatók. Ezért gyorsan kibővítettem a turistautak.hu-ról letölthető Magyarország térképpel. Most tesztelem. A legjobb módszer, ha terepen próbálom ki. A tervem, hogy rögzítem az útvonalat, amelyet bejárok. Az érdekes megállóknál (pl. vad fényképezésekor vagy védett növény megtalálásakor) rögzítem az aktuális pozíciót és ezeket feltöltve a laptopra látom, hogy hol és mit találtam. Ezen kívül egy célszoftverrel be lehet írni a fényképekhez tartozó GPS koordinátákat magába a JPG fájlba is – így nem kell a fényképezőgépbe GPS.
Ezen felbuzdulva kimentem a Gógány Láprétre ma, arra a felére, amit ismerek. Az idő remekül ködös, igazi őszies. Ezt az állatok is tudják, és jobban kimerészkednek a nyílt terepre. Így készült az első képem még ki sem érve a rétre.

Jobb kéz felől a nagy kukoricás learatták, átláthatóvá vált a terület. Egy suta és két gida keresett magának ott élelmet.

Leparkoltam az autót és rögzítettem az útvonalat, amelyen kiértem. Ezután rátekertem a telekonvertert a telére, becserkeltem az őzeket és a fényképezésem helyét is megjelöltem a GPS-ben – amiért eredetileg kijöttem. Az elém repülő vörösbegyet is muszáj volt lefényképezni. Meg a múltkori vadászlest a ködben.

 

 

Itt pedig a GPS által elhelyezett pontok a térképen. Az autó a leparkolás helyét, a vadász a fényképezés helyét mutatja, illetve megjelöltem egy magaslest is. Ugyanez egy katonai térképen.