Cinegeakció

Pár nappal ezelőtt kimentem újra a hobbikertünkbe, mert édesapám mondta, hogy a madáretetőnél a verebek is megjelentek. Ahogy olvastam, a verebek nem szívbajosak, belefekszenek az etetőbe és addig nem mozdulnak ki, amíg jól nem laknak. Ezért nem szeretik sokan a verebeket. Nem hagynak másokat odaférni az élelemhez. Ráadásul egy kisebb csoport is viszonylag hamar kifosztja az etetőt. A verebek mellett a széncinege a visszajáró vendég. Most, ennyi idő után, már bátrabbak a kis cinkék. Egyszerre többen is az etetőben tartózkodnak, de a verébbel ellentétben a széncinege elrepül a megszerzett zsákmánnyal. Legalábbis eddig így volt. Aztán a fotózás végére már egy pár leutánozta a verebet és az etetőben válogatta a kiszórt magot. Széncinege mellett egy kékcinege is felbukkant. Örömmel vettem észre, hogy az itatót is felfedezték, sőt fürödtek is benne.

 

 

 

A madarak fényképezése közben nagyon megtetszett, hogy meg tudom fagyasztani a pillanatot. Ezt a módszert már korábban ismertem, de még nem tudtam alkalmazni, mert nem volt olyan helyzet, ahol ismétlődésszerűen fényképezhettem volna ugyanazt a madarat, így képet kapva a viselkedéséről. Ha sokáig figyeljük, akkor felfedezünk mozgásokat, amelyek előkészítik azt a tevékenységet, amelyet sorozatban akarunk fényképezni. Még nem sikerült kiismernem a széncinkéket, de pár érdekes pillanatot el tudtam kapni.

Egy másik etető is felállításra került. Ez egy fa bortartóból készült, aminek az alsó részét befedtük egy keskeny léccel, átfúrtuk a közepét és tettünk bele egy ceruzát, így leszállhatnak rá a madarak. Még egy tetőt kell készíteni rá, mert eső esetén elázik a benne tárolt eleség – bár így is megeszik. Ez az etető azért jó, mert egy időben kevesen tudják látogatni. Nincs hely leszállni. De megtalálják a módját, hogy ketten is odaférjenek.

- Hopp, ez leesett. Nembaj, kerítek másikat!

 

Hazaérve a szemközti fát elfoglalták a baglyok. Le is fényképeztem őket.

 

----------------------------------

Technikai részről annyi a változás, hogy a képeket a korábbi 825x550 méret helyett 1200x800-as felbontásban teszem közzé. Így egy full HD-s monitoron is viszonylag nagy képet kapunk. Illetve a képeket elláttam egy vékony kerettel. Hogy marad-e így, majd kiderül. A képeket szerkesztéskor intelligens objektummá alakítottam, ezáltal néhány szűrőt (pl.: élesség, életlenség, stb.), sőt a vágást utólag is módosítani tudom.

Egyvonalban

Újra hétvége, újra lehetőség egy kirándulásra a Nagyerdőbe Robival. Eredetileg hárman mentünk volna vadat cserkelni, de egy kisebb betegség miatt csak a bevált két fő indult útnak. Az autó a szokásos kereszteződésben, mi pedig tanakodtunk, hogy merre induljunk el. Vagy kimegyünk egy lesre, vagy csak figyelünk a forgalmas útszakaszon, ahol eddig is szerencsénk volt. Az utóbbit választottuk. Elindultunk lassan ezen az úton. Beszélgetés közben Robi egy őz gidára lett figyelmes, ahogy boklászott tőlünk kb.20 méterre az úton. Mivel a nap még sehogy sem állt, a fényviszonyok olyan gyengék voltak, hogy nem tudtunk képet készíteni. Később már egy dám tehén jelent meg és visszajött a gida is. Szinte egyvonalban figyeltek minket, mert a fényképezőgép zárhangja messzire elhallatszott. A fiatal gida nagyon kíváncsi volt, de nem mert közelebb jönni. Az idő még mindig ködös, ahogy a meteorológusok jósolták.

 

 

 

 

A dám tehenet követte még egy, majd még egy és egy borjú. A kis gida továbbra is előttünk südörgött. Mint minden jónak, ennek is vége szakadt. Elindultunk hát tovább.

A nap előbújt, sugarai szépen megvilágították a tájat. Kis gyaloglás után lefényképezhettem első fekete harkályomat is. Elég nagy területet jártunk be, GPS-embe feljegyeztem az útba eső vadászleseket. Vad híján csak a rákészült fotóst tudtam lencsevégre kapni.

 

A bejárt út összesen 6,3km volt, amely kb. 0,5 km2. Mozgásban töltött idő 2:06 óra, állásban pedig 1:25 órát töltöttünk a GPS szerint. Átlag 3km/h-val mentünk.

A pályázat

Sikeresen lezárult az Év természetfotósa pályázat 2012. Az a pályázat, ami befolyásolta ezen blog létrehozását is. Nemrég lett vége a kiállítás megnyitójának, amelyre számtalan pályázati anyagot küldtek, közel 700-at. Két korcsoport volt, 18 év alatt és felett. A kategóriák pedig növény, állat, tájkép voltak. Mindegyik kategóriának lettek első, második és harmadik helyezettjei, tehát összesen 18-an állhattak a képzeletbeli dobogó valamelyik fokára. A megnyitó 17 órakor kezdődött, másfél órán keresztül tartott. Akik hamarabb érkeztek, mint a megnyitó kezdete, azok előre megtekinthették a kiállított anyagokat. A megnyitó végén kis süteménnyel és üdítővel kedveskedtek az ottmaradóknak.
Az én részemről 15 kép került beküldésre. Ez a 15 kép az előzetesen leválogatott 32 képből került ki, amelyek pedig 100 képből lettek kiválasztva. Ennyit tudtam összehozni a hónapok alatt, amíg fényképeztem. Valójában sokkal több kép készült, mint 100, tárhelyben is jelentős a RAW formátum miatt, de ezt a 100 képet tartottam annyira, hogy utómunkát végezzek rajta. Az utómunka 1 hét alatt lezajlott. Szinte futószalagon készítettem a képeket, hogy még a határidő lejárta előtt be tudjam azokat adni.
Most pedig az eredmények. Két kategóriában értem el helyezést. Az első kategória az állat kategória, amelyben a 2. helyet szereztem meg a Mátyás madár avagy a szajkó című képemmel.

Mátyás madár avagy a szajkó

A másik kategória a növény kategória volt, ahol az I. helyet sikerült megszereznem a kornis tárnics virág sorozatommal.

Kornis tárnics virág

További képeim, amiket beadtam a pályázatra.

Cinege fürdőzés

Búbos banka

Őszapó

Fakopáncs

Fakopáncs munka közben

Hím süvöltő

Pálfájai tanösvény

Cigánycsuk ringató

Gyurgyalag

Gógány lápréten

Őzbak

Boglárka lepkék

A legvégére hagytam, de a legelején is kezdhettem volna a köszönetnyilvánítással. Köszönöm barátnőmnek, hogy elnézte, hogy milyen sokat megyek fotózni, illetve milyen sokat ülök a számítógép előtt a képekkel foglalkozva. Kiemelt köszönet jár barátomnak Robinak, aki nélkül nem tudtam volna ennyi mindent fotózni. Az ő tapasztalata, tudása és helyszínismerete segített nagyban hozzá, hogy a képeket ilyen formában készítsem el. Köszönöm Józsa Sára munkásságát, hogy eljutottam a Gógány Láprétre és Vincze Tibornak a DINP természet őrének technikai segítségét.

Zárszó: Azt hiszem és meggyőződésem, hogy a fotózás egy elég szubjektív dolog. Nagyon örülök ennek az eredménynek, de úgy gondolom, hogy a bejárt út éppúgy nagyon fontos, mint a cél, amiért küzdünk. Ezalatt a pár hónap alatt sokat tanultam a természetről, madarakról, vadakról, technikáról és ez a tapasztalat nagyon sokat ér nekem.