2013. január 27., vasárnap

600mm



Egy természetfotós felszerelése nem merül ki a különböző objektívekben, állványban és szűrőkben. A jelenlegi érdeklődési körömnek megfelelően muszáj megnyújtanom a fókuszt, mert a 300mm, illetve 420mm nem mindig elég annak ellenére, hogy kroppos vázon használom. Nemrég sikerült alkalmi áron vennem egy kétszerezőt a teleobjektívemre. Ragaszkodtam a Canon-hoz, és bíztam abban, hogy nem fogja jobban rontani a képminőséget, mint a meglévő Soligor/Kenko 1,4x-ezőm. Egyelőre meg vagyok vele elégedve. Sajnos az AF-ről le kellett mondanom, mert ugye a nem profi vázaknál csak f5,6-ig van AF. Most vagy veszek egy 1-es sorozatú vázat vagy megtanulom jól beállítani a fókuszt kézzel. Igazából ezen nem kell sokat filóznom… Jó lesz a manuális fókusz nekem.
Az alábbi képeket kellő távolságból késztettem és Photoshoppal feldolgozva ezt tudtam kihozni belőlük. Hozzá kell tennem, hogy ekkora távolságnál bizony már a légkörnek is nagy szerepe van, nem beszélve arról, hogy a legkisebb rezdülés is bemozdíthatja a képet. Természetesen a helyszín a láprét volt a kedvenc vadászlesemmel. Itt jó messzire el lehet látni.









Fejembe vettem, hogy ölyveket fogok fotózni. Ezért a múltkor egy beszállóágat telepítettem a lápréten, ami az előző bejegyzés végén olvasható. Időközben kiderült, hogy a kihordott farhátat a rókák eszik meg. Találtam három kotorékot a közelben levő dombon és még vagy négyet mintegy 400m-re tőle. Természetesen nagyon hálás képet lehet róluk készíteni, főleg, ha a havas tájban látjuk a vörös bundájút. Viszont most csak az ölyvek érdekelnek, ezért kerestem és találtam egy közelebbi helyet, ahol 3-4 ölyv is összejöhet egy találkára. Telepítettem is egy beszállóágat iziben. Ez már stabilabb, mint a lápréten levő. Elkezdtem kihordani a farhátat és megelégedéssel konstatáltam, hogy a feldrótozott farhát másnapra eltűnik. Időközben arra is rájöttem, hogy ez a beszállóág viszonylag közel helyezkedik el a leendő les helyéhez, így pár napra rá egy újabb beszállóágat vagy inkább fát ástam a földbe messzebb az előzőtől. Ezeket láthatjátok a képeken. Már csak az ideális helyszín kell a lesnek, hogy a háttér egyenletesebb, ágas-bogas mentes legyen.

2013. január 15., kedd

Vadászlesen



A mai nap kimentem a múltkori vadászleshez, amit akkor csak megkerültem egy pár barkás őzbakos képért. Ezúttal fel is mentem rá és egy pár órahosszát maradtam. Az idő megenyhült, bár havas volt a táj, de esett az eső és olvadásnak indult. Még nem voltam reggeli órákban lesen huzamosabb ideig és be kell, hogy lássam, könnyebb akcióval találkozni egy vadászlesen a szóró közelében így télvíz idején.
Mire elhelyezkedtem, egy fiatal őzbak már javában nyaldosta a fagyott jeget a fák között. Pár perc múlva egy fiatal suta jelent meg. Együtt kezdték felkutatni a hó alatt levő élelmet. Nem kellet sokat várni egy dám tehénre sem. Immáron hárman folytatták a keresést. Annyira kevés volt a fény, hogy csak nyitott rekesszel tudtam fényképezni ISO800-on és 1/30 zársebességgel. Nesze neked reciprokszabály.


Az őzbak mindig elballagott valamerre, hogy aztán visszatérhessen. Felbukkant egy gida is, de nem maradt sokáig, mert egyszer az őzbak kergette meg, majd végül a tehén és nem jött vissza. A tehén egy fél órás evés után szintén elment. Közben egyre több fény lett, aminek örültem. A bak és a suta maradt a szórón, majd mikor a bak ismét elcsámborgott, egy szajkó ’ült az asztalhoz’.




Délután kimentem a láprétre és leállítottam egy beszállóágat a leendő ölyveknek, amiket fotózni szeretnék. Olvasván a többi természetfotós blogjait kiderült, hogy ez az időszak kiválóan alkalmas ölyvek fényképezésére. Egy pár napja hordok ki csirke far-hát szerűséget, ami másnapra mindig eltűnik. Bízom benne, hogy ölyv eszi meg, nem kóbor kutya vagy egy róka. Mindenesetre a beszállóágat leállítottam, erre fogom feldrótozni az eleséget, amelyet a négylábúak nem fognak tudni leenni róla.

2013. január 10., csütörtök

Évkezdés



Elfogytak a bejglik, a szekrény tetejéről az alkoholos üvegek egy része is, a kilók pedig gyarapodtak. Az új év elkezdődött. A fotózás terén is új év kezdődött, úgy látszik. Sajnos azt tapasztaltam, hogy a tavalyi forgalmas útszakasz nem olyan ígéretes, mint ősszel. Nagyon kevés vad vált át rajta. Harmadik alkalommal ültem ki a kereszteződéshez nem messze az útszakasz közelében és vártam. Vártam és vártam, de hiába. Ma egy órát töltöttem ott egy helyben a hóban eredménytelenül. Pedig készültem, mert a bélelt nadrág tetejére egy fehér vászonnadrágot húztam és a hóálca poncsó is felkerült rám, amit ilyen hóeséses időhöz vettem. Már az autóm mellett voltam és tettem el a széket, amikor egy terepjáró tűnt fel. Kiderült vadászok voltak. Pár szót beszéltünk és elhajtottak. Most mi legyen? Egy gondolatom maradt még, hogy kimegyek a közeli vadászleshez. Ez a les kevésbé forgalmas a vadászok szempontjából, biztos nem fogok ott senkit megzavarni. Pár métert haladtam a kívánt irányban és szembe jött velem egy dám tehén. Még csak időm sem volt az út széléhez menni, így az út közepén leguggoltam. Ez egyben jó alkalom is volt arra, hogy a magamon levő hóálcát leteszteljem.



A tehén bizonyára látott valamit az út közepén, de nem zavarta annyira, hogy elfusson. Ennek nagyon örültem. Három képenként készítettem a sorozatokat. Miután átváltott a másik tagba, meg sem tudtam mozdulni, mert feltűnt az őt követő bika.





Ő szintén meglátott, viszont ő sem jött izgalomba. Nem eredt futásnak, megvolt a klasszikus út közepén levő pózolás is. Mikor eltűnt a sűrűben, felálltam, hogy kinyújtóztassam a lábaim. Nem tudok sokáig guggolva lenni. De nem kellett volna, mert egy borjú jött utánuk. Álltam egy pillanatig és hirtelen visszaguggoltam még mindig az út közepén. Őt már nem tudtam becsapni. Idegesen forgolódott kicsit és továbbállt az ellenkező irányba, ahonnan jött.



Sebaj, azért a leshez még elmegyek. Ügyet sem vetve a hó ropogására ballagtam tovább, amikor a fák között lábakat véltem felfedezni. Rögtön leereszkedtem, de most fél térdelő állásba, fókuszáltam és vártam a lábnak a gazdáját. Meglepetésemre az előző bika jött vissza.




Kb. 20 méterrel lehettem közelebb. Határozottan figyelt a bika, tudta, hogy valami nincs rendben ott az úton. Egy kicsivel idegesebb volt, ezt észrevettem. Majd kis idő múlva a borjú után ment. Vártam még pár percet, hátha feltűnik a tehén is. Nem jött. Óvatosan, lépésről- lépésre kezdtem a les felé venni az irányt. A mai napi akció számomra meg volt.
A leshez nem mentem be, mert egy szűk ösvény vezet be hozzá és az ösvényt övező bokrokról, fákról a levél mind lehullott a talajra. A megfagyott levélre lépve pedig hangosabb a hónál is. Ezért körbe kezdtem kerülni a lest a szóróhoz vezető úton addig, míg rá nem látok, hogy van-e ott valami. Volt. Egy őzbak, amely új agancsot kezd éppen növeszteni. A kirakott eleséget lakmározta jóízűen.



Nagyon örültem, hogy ennyi idő után végre lett alkalmam vadat fényképezni és az álcaruha is ilyen jól vizsgázott. Remélem ez így is marad a későbbiekben.
-------------------------------
Tapasztalatom a 60D-vel: a korábban jelzett feléledési probléma eltűnt. Most már egy gombnyomásra feléled, de 1-2 tized másodperccel  akkor is lassabbnak tűnik, mint az 550D esetében. Egyébként teljesen mag vagyok vele elégedve.