Tegnap teljesült egy tavalyi álmom. Történt pedig, hogy
tavaly nyáron kezdtem jobban megismerni a láprétet és a gyurgyalag élőhelyét. A
láprét egy kicsiny részén, nem messze az út mellett homokfalba vájt üregek
vannak. Ezekben költenek ezek a színes madarak. Mire azonban
összejött a megfelelő felszerelés (objektív, álcaruha) lassan szeptember volt
és a gyurgyalagok kezdtek elvonulni. Eddig csak messziről és a levegőben
sikerült őket lefényképeznem. Már egy ideje kijárok a rétre és mindig megnéztem
ezt a területet, de sajnálattal láttam, hogy a költőüregek betemetődtek,
legalábbis a bejáratuk, a gyurgyalagok pedig sehol. Egy hete mégis visszatértek
és nekiláttak feltérképezni a tavalyi területet. Új üregeket kezdtek el vájni
és párt választanak maguknak. A tavalyi sikertelenség egyik oka, hogy nem
tudtam megközelíteni őket, a másik, hogy nem volt olyan hely, ahová
leszállhatnak a költőüregük mellett és figyelhetik a bogarakat, rovarokat,
hanem a levegőben körözve fogták meg és szálltak el vele az útszéli fára. Azok
a fák pedig magasak, felmászni meg nem tudok rájuk. Tegnapelőtt jutott eszembe,
hogy segítek a kis madárkáknak (és magamnak is) és telepítek ágakat a földbe,
amire rászállhatnak, hogy megpihenhessenek, illetve onnan indítsák a
támadásukat a rovarok ellen. Kettő ágat ástam le egy szerintem forgalmas
területen. Tegnap kimentem a láprétre bízva abban, hogy elfogadták a hirtelen
kinőtt ágat és természetes helyüknek veszik. Az álcaruhát is magammal vittem,
lesz, ami lesz. Tervemet siker koronázta, sikerült a kis madárkák közelébe kúsznom és jó pár képet készíteni róluk. Ezek közül mutatok meg néhányat.
Még sok javítani való van. Kezdve az ágak szépre
cserélésével egészen a megfelelően homogén háttér kiválasztásáig, valamint a
megfelelő idő kiszemelése a szép fényekhez. Azt hiszem a következő feladatom
ezek megvalósítása lesz.
