Tegnapra erősen felhős időt jósoltak csapadék nélkül. Így is
volt, ezért fény sem volt elég, de legalább nem esett az eső. Ma persze megint
esik. Ezt a kis szünetet kihasználva kilátogattam a láprétre. Legutóbb arra
járva – színhelyt keresve egy városi túrához – láttam, hogy a rengeteg leesett csapadék
elárasztotta a vidéket. Mindenhol kisebb tavak jelentek meg, az árkok már alig
tudják a vizet elvezetni, pedig néhol olyan mélyek, hogy beleférek állva. Új arcát mutatta nekem a láprét. A
bíbicek megérkeztek, költőhelyet keresnek maguknak. A szerencsések nem a
szántóföldön költenek, hanem más biztonságosabb helyen. Egy terepszemlét
tartottam, hátha találok olyan helyet, ahol a bíbicekre rálátok és nincs túl messze,
valamint a kijutás is könnyű. Nem nagyon van ilyen. Útközben őzekkel
találkoztam. Valamint hazafelé egy búbos banka szállt ki az útra elém. Nagyon
megörültem, hogy már megérkeztek. Remélem az idén tudok róluk képeket
készíteni.
 |
| Kiérkezéskor örvös galambok fogadtak. |
 |
| Bíbicek a szántóföldön... |
 |
| ...és a levegőben. |
 |
| Egymást kergették olyan hanggal, mintha lemerülne egy riasztó. |
 |
| Ők a másik oldalt találtak költőhelyet maguknak. |
 |
| Erre nem jár traktor. |
 |
| Immár elmaradhatatlan őzek. |
 |
| Elég messzi volt a búbos banka. |
