Szabadidőben

A hirtelen kapott szabadidőt ismét kis cserkeléssel töltöttem. Kolléganőm hozzám szegődött. Bár volt szakadó hó és szemerkélő eső, viszont a tényleges cserkeléskor a nap is kisütött. A megszokott rozoga kerítés mellett indultunk el, hogy átérjünk a szántó túloldalára, ahol a lest építettem. Az őzek a les környékén legeltek és mögötte a bozótosban feküdtek. Félúton kiszúrták a jelenlétünket, így ők elszaladtak. Sebaj, a kerítés után húzódik a nádas, ahol az árnyékban a múltkor is lőttem pár szép képet egy rudliról. Most is kóborolt arra egy-két őz, aztán jött hozzájuk még egy, majd még egy. Bár többször is felénk kémleltek, de nem riadtak meg. Aztán szépen lassan beváltottak az erdőbe.

Már korábbi cserkeléseink alkalmával kiszúrtunk egy bakot a szántón, hogy mindig maga fekszik. Visszainduláskor arra vettük az irányt, a lenyugvó nap a hátunk mögött, így próbáltunk a közelébe férkőzni. Bár takart egy villanyoszlop beton gyámja, mégis észrevett minket és elvágtatott. Majd talán legközelebb sikerül.

Terveztünk még egy megállót, amely a szántóra vezető nyiladék sarkában lett volna, de megelőztek minket az őzek. Hamarabb voltak ott, mint  mi, így babér ott sem termett.

Finomítás a lesen

Addig üssük a vasat, amíg meleg - szokták mondani. Ezt az őzek fényképezésére is értem. Nem hagyok sok pihenőt sem magamnak, sem nekik. A mai nap felkerekedtem kutyimmal, hogy kimenjünk a tegnapi helyszínre. Megnézni, hogy egyben van-e a rögtönzött lesünk. Egyben volt, ezért még további gallyakkal és bozóttal finomítottam rajta. Pár kép az átélt tapasztalatokról.

Digitális zoom

Digitális zoom

Kutyim a hajszából

A beülős les szemből-oldalról

Visszafelé birkákkal és őrzőjével is találkoztunk

Beülős les

Újabb hétvége, újabb próba pár kép készítésére. A kiérkezve a kolléganőmmel a parkolóhelytől nem messze az ellentétes oldali szántón meg is pillantottunk pár őzet, azonnal arra vettük az irányt. Egy útszéli bozót takarásáig kellett csak eljutnunk, ahonnan jól rájuk láthattunk. 

Miután átváltottak egy másik területre, mi is indultunk a kigondolt útvonalunkon. Egy rozoga, de hosszú kerítés választ el egy szántót a mellette fekvő földterülettől. A hosszú kerítés elején szoktak lenni őzek, később pedig, ahol a kerítés itt-ott hiányzik, az őzek csak átváltanak rajta. Elindultunk a kerítés mentén és a szántón megláttuk a következő célpontjainkat. A szép idő miatt ismét a készülékem digitális nagyítását hívtam segítségül, hogy közel kerüljek a vadakhoz.

Digitális nagyítással

Digitális nagyítással

Eredeti méretben

Ahogy bandukoltunk a kerítés mentén, megrisztottunk kettő őzet, akik a kerítés ellentétes oldalán, annak tövében napoztak. Riadalmuk a tőlük nem túl távoli rudlit is megijesztette. A kerítés ugyan véget ért, de annak folytatásaként egy nádas húzódik, amelynek tövében meg tudtunk bújni és gyönyörködhettünk a távolódó rudliban.

Miután jól kibeszéltük a látottakat és folytattuk volna utunkat a nádas tövében árnyékban, figyelmes lettem egy magányos bakra. Valójában a mellette húzódó erdősávban futottak a rokonai, ő a vetésen haladt keresztül, keresve őket. Nekünk ez ideális látvány volt. Néhol itt is próbálkoztam a kétszeres digitális zoommal.

2x digitális zoom

2x digitális zoom

Előző posztom végén jeleztem, hogy találtunk egy jónak ígérkező helyet. A fenti szántón  - megfigyeléseink szerint - 14 óra körül gyülekeznek az őzek. Nem egyszer számoltunk 20 közeli vadat ott. Ennek a szántónak a túloldali szélének közepe körül rögtönöztünk egy 'beülős' lest. Mivel vittem magammal kézi lapátot, a székeinknek és lábainknak kiástam a gödröket, leáastam kettő méretesebb környéken talált husángot, majd ráterítettem az álcahálómat. Beültünk és vártuk az őzeket, de türelmünk nem hozott eredményt. Mivel az idő hideg és meglehetősen szeles volt, kezdtünk fázni és úgy döntöttünk, hogy nem maradunk egy helyben. Elindultunk visszafelé a kerítés mentén, amelynek túloldalán őzek közelítettek. Nem vártunk sokat, hogy átváltsanak a szántóra, elénk. Az álcaruhám most is jól vizsgázott, mert volt, hogy percekig vizslatott a bak, de nem talált semmi gyanúsat és legelt tovább. Sőt, annyira belesimultunk a környezetbe, hogy le is feküdtek elénk. A nap is erősen lemenőben volt, de még egyszer megvilágított egy szűk sávot.

Természetesen minden jónak vége szakad egyszer. A bak szagot fogott, elvágtatott. A két hátramaradt 'családtag' viszont felénk vette az irányt, de van az a távolság, ahol mi is feltűntünk nekik. A záridőm 1/60, iso 2500, bizony, kevés már ez a fény, gyerünk most már tényleg haza! Visszafelé még a holdat lefényképeztem.