Nem telhet el az idei év anélkül, hogy még egyszer ki ne mennénk megnézni az őzeket. A tájat sűrű köd lepte, látótávolság 80-100m volt, távolban puskalövések hallatszódtak, állatok sehol. Nem túl biztató, így egyetértettünk abban, hogy rögtön a lesünkbe megyünk és ott várjuk a köd feloszlását. Kb. 2 óra múlva mintha nem is létezett volna köd, az állatok visszataláltak a szántóra, mi pedig a mellettünk lévő nádas tövében telepedtünk meg. Itt volt az első akció. Őzeken kívül egy egerészölyv is láttatta magát.
 |
| Lesünk a ködben |
 |
| A harmat megjelenik a köd felszálltakor |
A második akció akkor történt, amikor fotóstársamtól különváltam és egy nagy kört leírva a nádas melletti erdősávba mentem, hogy az ott lapulő őzeket őfelé írányítsam. Szinte forgatókönyvszerűen történt, kellően jó felvételeket sikerült készíteni róluk. Ezután visszatértünk a lesbe. A távolban játékos mozgás tűnt fel, kiderült, hogy egy róka keresi zsákmányát. Annyira el volt foglalva a vadászattal, hogy elindulhattam az irányába. Abban reménykedtem, hogy képes leszek közeli képet készíteni róla, ám sajnos csak távoli sikerült. Ugyanilyen távoli felvétel készült a korábban már lefényképezett ebről is, ami keresztülgyalogolt a szántón.
Mai napra még jutott harmadik akció is. Átváltottunk a rozoga kerítés túlsó oldalára, majd átszeltük a gyepet és a földút szélén megálltunk. Kiszúrtunk egy kisebb rudlit a közeli tanya mellett. Az őzek lassan adalogva legelésztek a gyepen. Sikerült eljutnunk a közeli tanya sarkába és ott letelepedni. Azonban egy idő után begyalogltam a gyepre, leültem és vártam. Baloldalamon egy másik rudli napozott. Nem kellett sokat várnom, amerről jöttünk, megjelent pár őz. Valami megriasztotta őket, felénk vették az irányt. Mivel észrevettek, kisebb kerülővel vágatttak el mellettem. Gyakorlatilag a társam és köztem szaladtak el. Öt percre rá ugyanez megismétlődött annyi különbséggel, hogy hozzám közelebb voltak az állatok.
A baloldali rudli is kezdett felébredni. Egymás után álltak fel az őzek és mögöttem igyekeztek a Gógány-rét felé. Mindig szép 14-15 őzet egyben látni. Természetesen volt pár kíváncsi, akik picit közelebb merészeltek jönni. Nem is sajnáltam rájuk a memóriakártyám üres helyét.
A lemenő nap megint aranyra festette a tájat. Mi visszaindultunk a kerítés és a szántó felé, ahol még találkoztunk pár vágtató őzzel.
 |
| Fotóstársam teljes harci díszben |
 |
| A természet és a modern technika találkozása |
Ezekkel a képekkel kívánok Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak!
