Végre hó!

Már nagyon vártam a havat. A tél nem igazán tél hó nélkül. Azt azonban tapasztaljuk, hogy évről-évre kevesebb a leesett csapadék hó formájában (is). Most ismét egyedül mentem ki egy rövid időre a szántóra. Hóálcámat magamra vettem, bíztam a hatékonyságában. A múltkor megismert applikációt is indítottam  az útvonalam mentéséhez. Kiérve a nyiladék széléhez jobb kéz felé észrevettem egy magányos őzet. Aztán feltűnt még egy. Mivel a szántón több állatot nem láttam feléjük vettem az irányt. Egy vadnyúl is megtisztelt a cserkelésemkor és egy itt telelő tojó kékes rétihéja is kereste zsákmányát.

3,05km-t gyalogoltam 3:21 óra alatt.

 

A szokásos rozoga kerítés mentén ballagtam fel a leshez. A gyér akácosban számos őz kereste az élelmet. A lesben kicsit megpihentem, vártam, hogy legyen akció. Mivel nem sok minden történt, így visszaindultam a szántón kersztül. A parkolóhelyhez érve a szemközti területen két őz futott el előttem, de megálltak és lassan a dűlőút felé ballagtak. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy kivárjam az őzeket, hogy azok átváltsanak a nyiladék melletti erdősávba.

Nagyerdőben

Ha visszagondolok a korábbi élményeimre, a nagyerdei cserkelések mindig eszembe jutnak. Évekkel ezelőtt viszonylag sok időt töltöttem ebben az erdőben. A múltkor Robi barátommal ki is mentünk ide, de sajnos egy képem sem lett. Az erdei állatok pillanatok alatt tűnnek fel és el. Sokszor kevés volt csak egy-egy pillanatig látni az erdei vadakat. A mai nap egyedül vágtam az erdőnek és a múltkori, illetve korábbi cserkelések alkalmával meglátogatott helyszínt választottam. Egy fa tövében ültem meg. Az erdő sűrű növényzete és az állatok fürgesége nekem nem ideális képek készítéséhez. Sokkal könnyebb őzeket fényképezni a nyílt terepen. Visszaindulva az úton egy róka is átszaladt előttem olyan hirtelen, hogy a fókusz is pontatlan lett. De arra jó, hogy összehasonlítsam az előző posztomban lévővel.

Sapkakeresés

Új év, új remények, és új sapka. A fotóstársam ez előző cserkelés alkalmával elvesztette a sapkáját, így annak felkutatására indultunk a mai délelőtt. Nem terveztem sok képet, hiszen a korábbi alkalmak során már eleget kattintgattam. Figyelmem inkább a hordozható eszközökön használható térképek felé fordult. Nem tudom, hogy ki milyen alkalmazást telepít pl. az okostelefonjára, amivel végig követheti a cserkelés, túrázás megtett útvonalát. Én kipróbáltam egy barátom által javasoltat: bergfx a neve. Összesen 5,47km-t tettünk meg 7:15 óra alatt. Az alkalmazás azon a telefonomon van, amelyet a mindennapok során is használok. Többnyire elégedett voltam vele, de sajnos volt pozíció vesztése. Ilyenkor az utolsó érzékelt pozíciót összeköti az újboli érzékelt pozícióval egy egyenes vonallal. Az alábbi térképen kirajzolt útvonal bal oldalán két helyen is látható egyenes vonal. A pozícióvesztést nem tudom, hogy mi okozhatta. Az általam használt ingyenes verzió annyiban tud kevesebbet, hogy a térkép nagyításakor kiíródik a PRO felirat, valamint a térkép kinézetét nem lehet változtatni. Évi előfizetetése 10 000 Ft.

Igyekeztünk azt az útvonalat végigjárni, amelyet az előző alkalommal tettünk meg, hátha meg lesz a sapka. Azt gondoltuk, hogy a rózsaszín színe miatt azonnal észre fogjuk venni a földön. Nem így lett, ezért betudtuk annak, hogy az őzeknek nagyobb szükségük volt rá.

Útközben találkoztunk a korábbi rókával, pár messzi őzzel és a tanyát őrző ebbel.

Akciók évvégére

Nem telhet el az idei év anélkül, hogy még egyszer ki ne mennénk megnézni az őzeket. A tájat sűrű köd lepte, látótávolság 80-100m volt, távolban puskalövések hallatszódtak, állatok sehol. Nem túl biztató, így egyetértettünk abban, hogy rögtön a lesünkbe megyünk és ott várjuk a köd feloszlását. Kb. 2 óra múlva mintha nem is létezett volna köd, az állatok visszataláltak a szántóra, mi pedig a mellettünk lévő nádas tövében telepedtünk meg. Itt volt az első akció. Őzeken kívül egy egerészölyv is láttatta magát. 

Lesünk a ködben

A harmat megjelenik a köd felszálltakor

A második akció akkor történt, amikor fotóstársamtól különváltam és egy nagy kört leírva a nádas melletti erdősávba mentem, hogy az ott lapulő őzeket őfelé írányítsam. Szinte forgatókönyvszerűen történt, kellően jó felvételeket sikerült készíteni róluk. Ezután visszatértünk a lesbe. A távolban játékos mozgás tűnt fel, kiderült, hogy egy róka keresi zsákmányát. Annyira el volt foglalva a vadászattal, hogy elindulhattam az irányába. Abban reménykedtem, hogy képes leszek közeli képet készíteni róla, ám sajnos csak távoli sikerült. Ugyanilyen távoli felvétel készült a korábban már lefényképezett ebről is, ami keresztülgyalogolt a szántón.

Mai napra még jutott harmadik akció is. Átváltottunk a rozoga kerítés túlsó oldalára, majd átszeltük a gyepet és a földút szélén megálltunk. Kiszúrtunk egy kisebb rudlit a közeli tanya mellett. Az őzek lassan adalogva legelésztek a gyepen. Sikerült eljutnunk a közeli tanya sarkába és ott letelepedni. Azonban egy idő után begyalogltam a gyepre, leültem és vártam. Baloldalamon egy másik rudli napozott. Nem kellett sokat várnom, amerről jöttünk, megjelent pár őz. Valami megriasztotta őket, felénk vették az irányt. Mivel észrevettek, kisebb kerülővel vágatttak el mellettem. Gyakorlatilag a társam és köztem szaladtak el. Öt percre rá ugyanez megismétlődött annyi különbséggel, hogy hozzám közelebb voltak az állatok.

A baloldali rudli is kezdett felébredni. Egymás után álltak fel az őzek és mögöttem igyekeztek a Gógány-rét felé. Mindig szép 14-15 őzet egyben látni. Természetesen volt pár kíváncsi, akik picit közelebb merészeltek jönni. Nem is sajnáltam rájuk a memóriakártyám üres helyét.

A lemenő nap megint aranyra festette a tájat. Mi visszaindultunk a kerítés és a szántó felé, ahol még találkoztunk pár vágtató őzzel.

Fotóstársam teljes harci díszben

A természet és a modern technika találkozása

Ezekkel a képekkel kívánok Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak!