Séta

Az utóbbi időben nem sok időm jut fényképezni, sőt, egy véletlen baleset miatt néhány ujjam pihenőn van. Azért az élet megy tovább. Én is ezt tettem, múlt hónapban gólyahír nézőben voltunk a lápréten. A láprét területén van egy kisebb tó. Néha pecáznak rajta, néha madarak járnak oda inni. Így volt ez akkor is, mikor kiérkeztünk. Egy szürke gémet sikerült elijeszteni. Természetesen a fényképezőgép nem volt élesítve, csak mikor már elszállt a gém. Sebaj, van gólyahír.

Hazafelé fogollyal találkoztunk.

A következő pontosan két darab kép két eltérő helyen és távolságban készült két rigóról.

A legutóbbi élményem, amely a bejegyzés címét is adta, egy nagyobb lélegzetvételű séta. A vasárnapi szép idő kihívott a lakásból. Az ujjaimnak egyelőre a kerékpározás, motorozás és autóvezetés nem egészen fekszik, így maradt a mindig nálam levő lábbusz. Tervem az volt, hogy a mintegy 40km hosszú Kőrös-ér mentén gyalogoljak fel egészen a láprétig, majd a réten áthaladva visszatérek az itatós lesemhez és onnan hazagyalogolok. Ezzel a sétámmal olyan részén is voltam a Kőrös-érnek, amelyen még korábban nem. Útközbeni képeimet láthatjátok itt.

A gát mögött kezdődik el a szép rész.

Visszatekintve az első kanyar előtt.

Kanyar itt...

Kanyar ott...

Repceföld a Kőrös-ér mentén

Eddig követtem a Kőrös-eret, a láprét itt kezdődik.

A réten egy csapat galambot láttam.

Egész közel engedtek. Itt 140mm volt a gyutáv.

Az itató környezete szépen kiződült.