Hó és verebek

Végre. Itt a hó. Sokat vártunk rá.
Vasárnap kiszaladtam megnézni az etetőt, hogy mi a helyzet vele. Csak egy kis diót vittem magammal, mert nemrég feltöltöttem magokkal és gondoltam úgysem fogy el. Hát elfogyott. Az összes mag. Kiérve a leshez leraktam a felszerelésem és ballagtam vissza az autóhoz napraforgóért, madáreleségért. Mint kiderült, a verebek voltak a ludasak benne.
Mikor minden a helyére került, a kilátás a lesből a következőképpen nézett ki:

Az ölyvek is jelen voltak, nem sokkal a megérkezésem után ’visszafoglalták’ a területüket.

Ahogy az ölyvet figyeltem, hangos csivitelésre lettem figyelmes. A mezei verebek szinte megrohamozták a kiaggatott faggyúgolyókat. Volt, hogy hárman is csimpaszkodtak rajtuk.

 

 

Korábban a trend az volt, hogy cinkék voltak többen, verebek kevesebben. Most ez megfordult. Annyira, hogy csak egy cinkét láttam, de szerencsére ő pózolt egy párat nekem.

Erdőben

Egy hirtelen telefonbeszélgetésre reagálva a mai kora reggelt a helyi erdőben töltöttem Robi barátommal. Elég rég nem jártam kinn, ezért nem is voltak elvárásaim. A korábbi ’szokásos’ kereszteződésben parkoltuk le az autót és elindultunk a közeli vadászles felé. Nem messze tőle van egy szóró, gondoltuk, tán lesz ott valami. Már az úton odafelé kiszúrt minket egy dám. Kis időt töltöttünk el fenn ülve, ezután elindultunk körbejárni a mellette levő tagot. Jobb híján a helyi bikák egymást fotózták.

Ballagván az úton a nagy beszélgetés közepette Robi levette a sapkáját, így engedve teret a kifinomult hallásának :) Meg is lett az eredménye, meghallotta, hogy futnak az irányunkba. Készítettem a fényképezőt, 140mm-re tekertem a zoomot és exponáltam. Szinte pattogtak előttünk a dámok, ami az idegességüknek köszönhető – magyarázta Robi. Aztán kiderült a dámok idegességének oka, kóbor kutyák kergették őket.

A nap képkockái elkészültek. Fák, ludak, és egy távollátó bika – ebben a sorrendben készültek az alábbi képek.

"Hosszabbra kéne állítani a nyakpántot, mert nem tudom elolvasni :)"

Visszaérve a kereszteződésünkhöz láttunk még átváltani pár dámot, majd elindultunk haza egy másik úton. Útközben jó messze tőlünk egy rudli volt az úton 6-8 dámmal. Ez nem csak nekünk, hanem a vadászoknak is feltűnt. Aztán ők meg a dámoknak tűntek fel és eliszkoltak.

Újév

Először is minden kedves olvasómnak boldog 2014-es évet kívánok! Legyen sikerekben, élményekben és szép fényekben gazdag!
Sajnos ritkán jutok ki fényképezni, így már ünnepek előtt elterveztem, hogy a két ünnep között kimegyek a megépített leshelyemre és hosszabb időt töltök ott. A madarak etetését nem hagytam abba – ígéretemnek híven –, hetente egy-kétszer mindig kilátogattam és pótoltam az eleséget. Karácsonyra még a beszállóágat is feldíszítettem. A két ünnep helyett az újév második napján, szép napos időben sikerült kimennem. Furcsa, hogy a hidegnek még nyoma sincs, talán a január kellőképpen hideg lesz, télhez méltó. Szóval a szokásos csirkefarhát kikerült az ölyveknek és egy kevés diót is kikészítettem a szajkó párnak, hátha iderepülnek érte. Napraforgómag volt bőven a madáretetőben. Korábbi megfigyeléseim alapján cinkéket, fakopáncsot és ölyvet vártam, meg talán szajkót. A cinkéken és ölyven kívül nem fényképeztem még itt a többit. Beülve a lesbe az alábbi kép fogad.

 

Sokat nem kellett várni, hogy megjelenjen a fakopáncs. A napraforgót beszorítja egy fahasadékba, amit előzőleg készített a madáretetőt tartó oszlopra, és addig kopácsolja, míg meghasad a mag és kieheti a belét - ügyes. A cinkék is megjelennek a napraforgóért, egy kékcinke is jelen van.

Ahogy a cinéket figyeltem, meghallottam az ölyveket erre szállni, ugyanis megjelenésem elzavarta őket. Vijjogva érkeztek. Leszálltak a környező fára és vártak. Majd mikor már nem tudták legyőzni a csirkefarhát hívogatását, és teljes biztonságban tudták azt, odarepültek.

Eközben megérkezett a szajkó is nagy örömömre. Eleinte a reflexiós üvegben látott madár miatt ideges lett és elrepült, de kis idő múlva visszajött és a diót méregette.

A kis kékcinke akrobatikus mozdulatokkal evett a faggyúgolyóból.

A legjobb az volt, hogy ezek mind egyidejűleg történtek. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit fényképezzek. Azt gondoltam korábban, ha ölyv van, akkor nincs cinke, nincs kis madár és fordítva. Érdekes volt nézni mindezt. Sőt, még a mezei verebek is ideszálltak, tetőzve az előző elgondolásom helytelenségét. Mindig tanulok valami újat.

Miután az ölyvek jóllaktak, visszaköltöztek a fára. A kis madarak is ugyanígy tettek. Egyedül egy fakopáncs jött inni.

Még egy órát maradtam és bámultam a két ölyvet, aztán haza indultam.
Úgy érzem, nagyon jó kezdődött az év. Sikerült egyszerre találkozni cinkékkel, verebekkel, fakopánccsal, szajkóval és ölyvvel. Ha ez így folytatódna… Bízok benne.
Technikai részről is történt változás. A korábbi Canon felszerelésemet eladtam és átváltottam Nikonra. Bár most a vázhoz kapott kitobjektívvel fényképezek, a gyújtótávolság rövidségén kívül (140mm) egyelőre meg vagyok elégedve vele.