Már nagyon vártam a havat. A tél nem igazán tél hó nélkül. Azt azonban tapasztaljuk, hogy évről-évre kevesebb a leesett csapadék hó formájában (is). Most ismét egyedül mentem ki egy rövid időre a szántóra. Hóálcámat magamra vettem, bíztam a hatékonyságában. A múltkor megismert applikációt is indítottam az útvonalam mentéséhez. Kiérve a nyiladék széléhez jobb kéz felé észrevettem egy magányos őzet. Aztán feltűnt még egy. Mivel a szántón több állatot nem láttam feléjük vettem az irányt. Egy vadnyúl is megtisztelt a cserkelésemkor és egy itt telelő tojó kékes rétihéja is kereste zsákmányát.
 |
| 3,05km-t gyalogoltam 3:21 óra alatt. |
A szokásos rozoga kerítés mentén ballagtam fel a leshez. A gyér akácosban számos őz kereste az élelmet. A lesben kicsit megpihentem, vártam, hogy legyen akció. Mivel nem sok minden történt, így visszaindultam a szántón kersztül. A parkolóhelyhez érve a szemközti területen két őz futott el előttem, de megálltak és lassan a dűlőút felé ballagtak. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy kivárjam az őzeket, hogy azok átváltsanak a nyiladék melletti erdősávba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése