Vadászlesen

A mai nap kimentem a múltkori vadászleshez, amit akkor csak megkerültem egy pár barkás őzbakos képért. Ezúttal fel is mentem rá és egy pár órahosszát maradtam. Az idő megenyhült, bár havas volt a táj, de esett az eső és olvadásnak indult. Még nem voltam reggeli órákban lesen huzamosabb ideig és be kell, hogy lássam, könnyebb akcióval találkozni egy vadászlesen a szóró közelében így télvíz idején.
Mire elhelyezkedtem, egy fiatal őzbak már javában nyaldosta a fagyott jeget a fák között. Pár perc múlva egy fiatal suta jelent meg. Együtt kezdték felkutatni a hó alatt levő élelmet. Nem kellet sokat várni egy dám tehénre sem. Immáron hárman folytatták a keresést. Annyira kevés volt a fény, hogy csak nyitott rekesszel tudtam fényképezni ISO800-on és 1/30 zársebességgel. Nesze neked reciprokszabály.

Az őzbak mindig elballagott valamerre, hogy aztán visszatérhessen. Felbukkant egy gida is, de nem maradt sokáig, mert egyszer az őzbak kergette meg, majd végül a tehén és nem jött vissza. A tehén egy fél órás evés után szintén elment. Közben egyre több fény lett, aminek örültem. A bak és a suta maradt a szórón, majd mikor a bak ismét elcsámborgott, egy szajkó ’ült az asztalhoz’.

Délután kimentem a láprétre és leállítottam egy beszállóágat a leendő ölyveknek, amiket fotózni szeretnék. Olvasván a többi természetfotós blogjait kiderült, hogy ez az időszak kiválóan alkalmas ölyvek fényképezésére. Egy pár napja hordok ki csirke far-hát szerűséget, ami másnapra mindig eltűnik. Bízom benne, hogy ölyv eszi meg, nem kóbor kutya vagy egy róka. Mindenesetre a beszállóágat leállítottam, erre fogom feldrótozni az eleséget, amelyet a négylábúak nem fognak tudni leenni róla.