Tegnap reggel egy pár órára a Gógány láprétet vettem célba. Hétköznap ritkán jutok ki oda. Az őzek mozgását néztem meg, hogy hétvégén merre induljunk. Az idő kicsit borús, ködös. A láprét előtt egy szántó található benne azzal a kis érintetlen szigettel vaddohánnyal, magaslessel. Valamiért kevés vad volt a szántón. Csak kettő legelészett rajta.
Továbbhaladva újabb őzek tűntek fel. Igyekeztek a célállomásom felé, hol futottak, hol megtorpantak, végül egy harmadik irányba elvágtattak és nem láttam őket. A tó magas partfaláról pásztáztam a láprétet őz után. Nem láttam egyet sem. Még elég korán lehetett, hogy elfoglalják azokat a helyeiket, ahol korábban fényképeztük őket Nellivel.
Mielőtt elértem volna a tavat, furcsa hangokat hallottam. Egy csapat madár trombitaszerűen krúgatott. Láttam, hogy leszállnak az előbbi szántóra és magvakat csipegetnek a földről. Csak nem darvak? Őz hiányában elindultam, hogy kiderítsem. Visszaérkeztem a szántóra, bebújtam a szigeten levő egyik kis fa tövébe, ahonnan távolról figyelhettem meg őket. Ezeket a madarakat eddig csak képekről láttam.
Hogy ne legyen olyan unalmas az ücsörgés, volt egy kis kaland. A fenti képen bal oldalt az utolsó daru felett egy kékes rétihéja repül. Szokásos őrjáratát tartotta a területen. Követtem a fényképezőgéppel, láttam, hogy először megriad két kisebb madártól a szántón, majd üldözőbe veszi őket. A két kisebb madár rémületükben bemenekült a sziget aljnövényzetébe, mellém pár méterre. Foglyok voltak. Mivel a rétihéja ide már nem tudta követni, ezért biztonságban érezték magukat és pár percig élveztük egymás társaságát.
A darvak csak csipegettek és araszolgattak előre. Addig sikerült előrébb menniük, hogy már bele tudtam komponálni a képbe egyik templomunk távoli tornyát. Bár a háttér nem az igazi, de elmondhatom, hogy nálunk készült.
Egész addig rendben volt minden, mígnem jobbkéz felől fel nem tűnt egy kisebb rudli. Amiért jöttem, most megjelentek. Ide-oda forgattam a kamerámat, hogy őket is és a darvakat is fényképezzem, de ezt kiszúrták a darvak és elindultak. Tettek egy kört a fejem felett, hogy megnézzenek, majd krúgatással továbbrepültek. Hát ennyi volt az első találkozásom ezzel a szép madárral.
Visszafelé azért még találkoztam őzekkel. Egy távoli, számomra új területen legeltek. Cserkelésükkor a szél ellenem volt, de mégis egy ideig irányomba kezdtek futni. Ekkor készült ez a pár képkocka.
Továbbhaladva újabb őzek tűntek fel. Igyekeztek a célállomásom felé, hol futottak, hol megtorpantak, végül egy harmadik irányba elvágtattak és nem láttam őket. A tó magas partfaláról pásztáztam a láprétet őz után. Nem láttam egyet sem. Még elég korán lehetett, hogy elfoglalják azokat a helyeiket, ahol korábban fényképeztük őket Nellivel.
Mielőtt elértem volna a tavat, furcsa hangokat hallottam. Egy csapat madár trombitaszerűen krúgatott. Láttam, hogy leszállnak az előbbi szántóra és magvakat csipegetnek a földről. Csak nem darvak? Őz hiányában elindultam, hogy kiderítsem. Visszaérkeztem a szántóra, bebújtam a szigeten levő egyik kis fa tövébe, ahonnan távolról figyelhettem meg őket. Ezeket a madarakat eddig csak képekről láttam.
A darvak csak csipegettek és araszolgattak előre. Addig sikerült előrébb menniük, hogy már bele tudtam komponálni a képbe egyik templomunk távoli tornyát. Bár a háttér nem az igazi, de elmondhatom, hogy nálunk készült.
Egész addig rendben volt minden, mígnem jobbkéz felől fel nem tűnt egy kisebb rudli. Amiért jöttem, most megjelentek. Ide-oda forgattam a kamerámat, hogy őket is és a darvakat is fényképezzem, de ezt kiszúrták a darvak és elindultak. Tettek egy kört a fejem felett, hogy megnézzenek, majd krúgatással továbbrepültek. Hát ennyi volt az első találkozásom ezzel a szép madárral.
Visszafelé azért még találkoztam őzekkel. Egy távoli, számomra új területen legeltek. Cserkelésükkor a szél ellenem volt, de mégis egy ideig irányomba kezdtek futni. Ekkor készült ez a pár képkocka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése