Hétvége őzei

2016.03.19.

Jó időben nem tudok otthon ülni és nézni, ahogy süt a nap. Egy hirtelen jött ötlet kapcsán felhívtam Nellit, hogy lenne-e kedve kicsit őzek után keresgélni. Egy jó természetfotóshoz híven rögtön igent mondott és egy óra múlva már leparkoltuk az autót a lápréthez vezető úton. A parkolóhely egyik felén egy hatalmas szántó fekszik, amely beletorkollik abba a kis szigetbe, ahol múltkor életem első darvas képei születtek. A másik felén egy fiatal erdő fekszik egy vékony földsávban, hogy tovább adjon helyet újabb szántóknak, majd messzebb újabb erdőnek. Ebben az erdősávban van egy nyiladék, egy földút vezet át rajta, amelyen traktorok, teherautók járnak szántás és aratás idején.

Mindig csábított egy általam elképzelt kép, ahogy egy vad átvált ezen a földúton, és készítek egy tényleg jó képet róla. Mi ebbe az irányba indultunk el próba-szerencse alapon. Épphogy rátértünk, megpillantottunk a fák között pár vadat. Ők is észrevettek valamit, mert kifutottak a szántóra és ott lassítva meg-megálltak. Bizonyossá vált számunkra, hogy itt kell továbbhaladnunk, de már guggolva és a nyiladék végén kúszva értük el a szántó elejét. Hozzá kell tennem, hogy a napsütés csalt ki minket, amely ekkorra már jelentősen alábbhagyott és olyan borús, esőláblógós felhők úsztak felettünk.

Mi csak feküdtünk a szántó szélén és néztük, ahogy legelnek a bakok. Itt is megtörtént, hogy egyik közülük kivált és elindult az irányunkba. Nem volt közel, messze sem, mikor a szél a szagunkat hozzá vitte és elfutott vissza a többiekhez.

Egy másik bak tartott hasonlóan felénk alig 6-7 perccel az előző után. Dolga végeztével besétált az erdőbe, melynek szélén mi is feküdtünk, de messzire tőle.

A következő három képnél már kicsit előrébb kúsztam a füves földön és a földre téve a fényképezőgépet készítettem azokat. A szél itt is ellenünk volt.

Még tettünk egy kísérletet a láprét elején fekvő szántón. Napfény híján az állatok hamarabb észrevesznek, ahogy rejtőzködni próbálunk. Ezért nem is erőltettük a dolgot tovább. A mellettünk elrepülő darvak azért még kaptak helyet a memóriakártyán.

2016.03.20.

Ma reggel Nelli hívott kérdezvén, hogy ebben a napsütéses, felhőtlen délelőttön cserkelünk-e? Természetesen mentem. Nagyobb eséllyel vágtunk neki ma, mint tegnap a kedvező szélnek és a ragyogó napsütésnek köszönhetően.  A tegnapi helyszínt választottuk, mert láttuk, hogy kb. 16-18 őz fekszik a szántón. Nelli vágya az volt, hogy egy őzbak portrét készíthessen. A lehetőség benne volt a mostani felhozatalban.

Déltáj volt, épphogy túl voltunk a 12 órán. A szántó szélétől egy 300 méteres füves rész következik, és ezután fekszik a nagyobb felszántott föld, ahol az őzek pihentek. Neki is vágtunk kúszásnak. Menet közben vettem észre ezt a búbos pacsirtát.

Az őzek csak pihentek, mi meg közeledtünk hozzájuk. Egy gida állt fel közülük éhesen. A füves rész elején kezdte el a legelészést. Mikor végzett, átadta a helyét egy másik baknak. Egyre többen álltak fel és kezdték neki a füvet lelegelni. Nem hiába, ebédidő volt.

Nellit figyeltem, ahogy egyre közelebb araszolgatott az állatokhoz. Szerencséjére egy bak játékosan elkezdett futni pont abba az irányba, ahol ő feküdt. Nem sokáig szaladt, mert feltűnt neki Nelli. Ezek a pillanatok csupán pár másodpercig tartanak, de ez épp elég ahhoz, hogy elkészülhessen az áhított őzbak portré. Csak mosolyogtam magamban a szituáción és örültem a sikernek.

A fekvő helyzetben előre tartott fejem egy idő után kikészíti a nyakamat, ezért oldalra fordítottam pihentetni. Ekkor tűnt fel egy vadnyúl tőlem 50-60 méterre. Békésen legelte a füvet, közben ugrálgatott előre. Fotós társam is meglátta és felé kúszott, hogy húsvétra is készítsen pár szép képet.

Nelli fényképez...

... egy vadnyulat

Hozzá kell tennem, hogy képeim nagy része a kukában landolt, mert életlen. Ha meleg van és elnézünk messzire, láthatjuk, hogy hullámzik a táj. A felszálló meleg levegő hullámzása tönkre vágta a nagy távolságból, jellemzően 500-600 mm-en készült képeimet. Tanulság, hogy ilyen időben max. 400 mm-ig fotózok. Ezáltal közelebb kell mennem az állatokhoz, hogy azok kitöltsék a képet, így a köztünk lévő távolságon már nem lesz érzékelhető a meleg levegő hullámzása.