Ma egyedül vágtam neki a Gógánynak. Gondoltam, hogy bejárom vad híján a múltkori útvonalunkat, de végül is az őzek később a helyükre kerültek. Nem kell mondani, hogy a széljárás milyen fontos a cserkelésnél. A nap a hátam mögött, ugyanúgy a szél is a hátam mögül fújt. Mint múltkor, most is elkerült a szerencse. Rögtön megriasztottam egy rudlit, amely így sikeresen a Gógányon landolt. Hátha összejön a tervem.
Azt kezdtem megfigyelni, hogy mindig van egy-két őz, amely kiválik a rudliból és önállóan bóklászik vagy veszély esetén nem tart a többiekkel. Ez történt itt is. Egy bak állt értetlenül, mikor a csapat elszaladt. Figyelte őket egy darabig és elindult az ellenkező irányba, vagyis felém. Ekkor már éreztem, hogy le kellene feküdnöm a szántóra, hátha közelebb jut felém, de féltérdelő állasban olyan kényelmes. Szóval, így készítettem pár képet.
Folytattam utam az elszaladt csapat felé. Bár az őzekre összpontosítottam, azért észrevettem a körülöttem zajló eseményeket. A kékes rétihéja járőrözött, dolmányos varjak károgtak felettem, majd vadnyúl jelent meg az őzektől nem messze. Aranysárgásra festette a nap a tájat. A láprét közepén voltak az őzek. Olyan szögből kellett megközelítenem őket, hogy a nap továbbra is a hátam mögül süssön, de a szél oldalirányú legyen. Elindultam a közelebbi rudlihoz. Egész addig sétáltam guggolva, míg az egyik fekvő őz a fülét hegyezve felém nem kémlelt. Az előbbi érzés töltött el, feküdj le! Mennyivel másabb fekve készíteni a képeket és milyen jó ilyen alacsony perspektívából az elkészült fotó. Nelli képei jutottak eszembe, amikor elsőnek cserkeltünk együtt és ő olyan közel kúszott az őzekhez.
Jól elvoltam. Egész addig, míg fel nem tűnt a különc. A másik rudliból bóklászott egy újabb bak. Egyenesen felém jött. Tetszett, hogy minden félelem nélkül annyira megközelített, hogy vissza kellett tekernem a fókuszt 400 mm-re. Még itt is alig fért bele a képkockába.
Természetesen itt már feltűntem neki és ideges lett. Egy másik 'barátja' szintén kiszúrt. Mivel az őz kíváncsi állat, nem hagyták ennyiben. Ez a két őz kezdett megkerülni, hogy kiszűrjék a szemből jövő napfényt. Bal oldalamra érve kirajzolódott nekik a körvonalam, amit már nem bírtak idegekkel és riadtukban elszaladtak. A többiek is úgy érezték, hogy van valami a levegőben, ezért velük tartottak. Hát ennyi. A mai napi akció meg volt. Hátamra feküdtem, néztem a darvakat, ahogy hangos krúgatással leszállóhelyet keresnek a réten.
Ideje indulnom. Útban az autóhoz bíbiceket zavartam meg a belvizes szántón. Egyszer még szeretném őket is közelről lefényképezni. De sosem elég az őzekből. Igyekszem megragadni minden alkalmat, ki tudja, hogy mikor lesz legközelebb. Elég az hozzá, hogy kiszúrtam egy távoli rudlit a hazavezető úton. Nappal szemben, de jó széliránnyal közelítettem feléjük. Egy nagy mező volt közöttünk. A mező szélén korhadt kerítés húzódik végig, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, tövében pedig növényzet, amely messziről takart. A mező közepén vettem észre, hogy tőlem jobbra újabb rudli fekszik a szántón. Most melyik legyen? Az előttem vagy a mellettem levők? Ők eldöntötték helyettem. Mivel oldalirányból és guggolva járva a rejtőzködés elég nehéz, főleg nappal szemben, ezért egy idő után riasztották az előttem levő csapatot és velük együtt elszaladtak. A hátramaradt különcök pedig tovább gazdagították a memóriakártyámat.
A tervem sikerült, megint közel kerültem egy-két őzhöz. A Gógány ismét sokat adott nekem.
Azt kezdtem megfigyelni, hogy mindig van egy-két őz, amely kiválik a rudliból és önállóan bóklászik vagy veszély esetén nem tart a többiekkel. Ez történt itt is. Egy bak állt értetlenül, mikor a csapat elszaladt. Figyelte őket egy darabig és elindult az ellenkező irányba, vagyis felém. Ekkor már éreztem, hogy le kellene feküdnöm a szántóra, hátha közelebb jut felém, de féltérdelő állasban olyan kényelmes. Szóval, így készítettem pár képet.
Folytattam utam az elszaladt csapat felé. Bár az őzekre összpontosítottam, azért észrevettem a körülöttem zajló eseményeket. A kékes rétihéja járőrözött, dolmányos varjak károgtak felettem, majd vadnyúl jelent meg az őzektől nem messze. Aranysárgásra festette a nap a tájat. A láprét közepén voltak az őzek. Olyan szögből kellett megközelítenem őket, hogy a nap továbbra is a hátam mögül süssön, de a szél oldalirányú legyen. Elindultam a közelebbi rudlihoz. Egész addig sétáltam guggolva, míg az egyik fekvő őz a fülét hegyezve felém nem kémlelt. Az előbbi érzés töltött el, feküdj le! Mennyivel másabb fekve készíteni a képeket és milyen jó ilyen alacsony perspektívából az elkészült fotó. Nelli képei jutottak eszembe, amikor elsőnek cserkeltünk együtt és ő olyan közel kúszott az őzekhez.
Jól elvoltam. Egész addig, míg fel nem tűnt a különc. A másik rudliból bóklászott egy újabb bak. Egyenesen felém jött. Tetszett, hogy minden félelem nélkül annyira megközelített, hogy vissza kellett tekernem a fókuszt 400 mm-re. Még itt is alig fért bele a képkockába.
Természetesen itt már feltűntem neki és ideges lett. Egy másik 'barátja' szintén kiszúrt. Mivel az őz kíváncsi állat, nem hagyták ennyiben. Ez a két őz kezdett megkerülni, hogy kiszűrjék a szemből jövő napfényt. Bal oldalamra érve kirajzolódott nekik a körvonalam, amit már nem bírtak idegekkel és riadtukban elszaladtak. A többiek is úgy érezték, hogy van valami a levegőben, ezért velük tartottak. Hát ennyi. A mai napi akció meg volt. Hátamra feküdtem, néztem a darvakat, ahogy hangos krúgatással leszállóhelyet keresnek a réten.
Ideje indulnom. Útban az autóhoz bíbiceket zavartam meg a belvizes szántón. Egyszer még szeretném őket is közelről lefényképezni. De sosem elég az őzekből. Igyekszem megragadni minden alkalmat, ki tudja, hogy mikor lesz legközelebb. Elég az hozzá, hogy kiszúrtam egy távoli rudlit a hazavezető úton. Nappal szemben, de jó széliránnyal közelítettem feléjük. Egy nagy mező volt közöttünk. A mező szélén korhadt kerítés húzódik végig, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, tövében pedig növényzet, amely messziről takart. A mező közepén vettem észre, hogy tőlem jobbra újabb rudli fekszik a szántón. Most melyik legyen? Az előttem vagy a mellettem levők? Ők eldöntötték helyettem. Mivel oldalirányból és guggolva járva a rejtőzködés elég nehéz, főleg nappal szemben, ezért egy idő után riasztották az előttem levő csapatot és velük együtt elszaladtak. A hátramaradt különcök pedig tovább gazdagították a memóriakártyámat.
 |
| Az agancs tisztítása elkezdődött ennél a fiatal baknál. |
A tervem sikerült, megint közel kerültem egy-két őzhöz. A Gógány ismét sokat adott nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése