A mai szép napon ismét felkerekedtem, hogy pár őzes képpel gazdagabb legyek. Célom egy nagy séta volt a Gógány-lápréten. Kiérkeztem a parolóhelyre és nekivágtam az utamnak. Jobb kéz felé messzi egy hatalmas szántó rajtuk pár őzzel. Előttem keskeny földút, melyen akkora hanggal igyekeztem, hogy megrisztottam két fiatal őzet. Találtam a tegnapi esőzés nyomán egy pocsolyát is, amelyet párzó szitakötők leptek el.
A Gógány elején van egy kisebb tó, mellette a medréből kikapart domb. A dombra többnyire mindig felmászok, hogy távolra ellássak róla. Így tettem most is és megpillantottam a távolban kettő vadat, el is indultam feléjük. Mivel nagyon messze voltak a vadak tőlem, nem lopakodtam, hajtott előre a cserkelés vágya. Meg sem fordult a fejemben, hogy útközben is lehetnek pihenő őzek. Találkoztam kettővel, amelyeket kikergettem a zöld mezőre.
Végre elég közelségbe értem, hogy lencsevégre kaphassam a kiszemelt állatokat, egy sutát és egy bakot. Ám ahogy legeltek feltűnt még egy pár fül, meg még egy, meg még egy. Kiderült hogy legalább háromszor annyian vannak. Itt már guggolva és fenéken ülve-kúszva közelítettem őket. Hatalmas robaj csapta meg fülünket, krosszmotorosok húztak el a közeli úton. A nagy hangra az állatok ilyedten az irányomba kezdek el futni, viszont feltűntem nekik az ülő helyzetemben és elfutottak mellettem a naplementébe.
A mai cserkelés megvolt a kívánt képekkel. Boldogan indultam haza. Csak pár lépést tettem, de láttam újabb kettő őzet. Hátam mögött a lenyugvó nap, így nem voltak felkészülve rám. A félszarvú bak igen kíváncsi volt.
A zöld mezőn ekkorra már 10-12 vad alkotta a rudlit.
Végezetül a szokásos úton mentem haza, de ismét belefutottam pár őzbe. Az egyik folyamatosan riasztott, és a tőlük nem messze lévő erdőt figyelték, mintha lenne ott valalmi. Pár kép után kereket oldottak. Mielőtt elértem volna az autót, még szintén kíváncsi szemekre-fülekre lettem figyelmes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése