Folyamatosan figyelem az időjárás előrejelzést és ha van szabadidőm, akkor az őzek megfigyelésével töltöm azt. Ha készül közben pár kép is róluk, azt sikernek könyvelem el. A mai nap ismét felkerekedtünk a kolléganőmmel. Mivel jártasságot kell szereznie a kamerájának használatában, így szívesen jön velem. A tervünk ismét a szkásos volt: eljutni a lesünkbe feltűnés nélkül. Most a hosszabb utat választottuk, mert a nyiladék sarkához érve a mellettünk levő erdősáv szélén pár őzet pillantottunk meg. Nem a szántón keresztül mentünk egyből a lesünkbe, hanem az erdősáv szélén igyekeztünk a kiszemelt vadak felé. Mielőtt elég közel kerültünk volna hozzájuk, beváltottak az erdősávba és eltűntek a szemünk elől. Egy-két kóbor kutya is járkál errefelé.
Sebaj, az erdősáv mellett kezdődik a szántó a rozoga kerítéssel, amely túloldalán több legelő őz bukkant fel. A kerítés némely szakaszán ritkás bozótos található. Szerencsénkre pont egy ilyen bozótos rész nyújtott némi takarást, hogy pár kép elkészüljön a rudliról.
Ahogy vonultunk fel a kerítés mentén, észrevettük, hogy a kerítés mindkét oldalán voltak őzek: jobb oldalon a későbbi nádas mellett, baloldalon a szántón. Most mi legyen? Szélmozgás nem volt, látótávolság kiváló. Mely őzek fognak megriadni? Egy idő után a nádas melletti őzek megkerülve a nádast átváltottak a kerítés innenső oldalára és a les felé vették az irányt. Mi is azt tettük. Oldalazva és előre haladva igyekeztünk. Aki előbb a leshez ér, az lesz hamarabb takarásban. Az őzek győztek. Útközben többször találkoztunk vadnyullal is. Egy magányos őzet azonban sikerült lencsevégre kapni. Bár kiszúrt minket, a nap mögöttünk volt, így tudtam ezt a pár képet elkészíteni. Egy idő után megkerült minket jó nagy kört leírva.
Az akció után újabb vadak tűntek fel a les közeli gyér akácosban. Némelyik a szántóra is kimerészkedett legelészni, persze, mindvégig feltűntünk nekik, de álcánk megint jól vizsgázott. Még mindig a szántón voltunk.
Végre 2,5 óra után csak sikerült beülni a lesbe és várni az őzeket. El is jött egy váratlan pillanat, egy fiatal őz riadt meg valamitől, kifutott a szántó szélébe, majd felénk vette az irányt. A les olyan jól takart oldalról is, hogy az őz tőlünk kb. 15 méterre kanyarodott be mellénk az akácosba. Mivel lassan mozdultunk az irányába, ez feltűnt neki és kereket oldott. Ezt követően kezdett lemenni a nap és gyülekeztek az őzek is. Sajnos nem olyan közel, mint gondoltuk, ezért elindultunk visszafelé. Útközben még tetünk kísérletet az őzek fényképezésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése